Beszélnek az avasi csodafalvakról. Az újságíró ellátogatott Lajosvölgyébe, a Lajosvölgyi Hutába (Huta Certeza) és még két-három településre. A szatmári vagy akár a nyíregyházi újgazdagok villái csak kunyhók az itt sorakozó paloták mellett. Tíz-tizenöt szobás házak, márványlépcsőkkel, kovácsoltvas kapuval, kistoronnyal, nagytoronnyal s a legújabbak már üvegfallal. Azonban két-három idős embert látni az utcákon, s a kertekben sincs mozgás, lényegében üresek ezek a falvak. Nyugaton dolgozik mindenki, aki csak mozogni tud. Kubikolnak, követ törnek, szemetes kukákat ürítenek Németországban… Két éve Romániában járt Párizs főügyésze és kérte, hogy látogathasson el az Avasba is, mert a francia főváros peremkerületeiben 1400 avasi származású kiskorú prostituáltat fülelt le a rendőrség, s látni szeretné milyen környezetből mentek el ezek a lányok. A főügyésznek elállt a lélegzete, amikor meglátta a lajosvölgyi, hutai, bikszádi, bujánházi palotákat. Nem szükségből, inkább önmutogatásból épülnek ezek a paloták. Itt állnak üresen, bebútorozva is lakatlanul. Ezek a falvak lényegében holt települések, s éppen olyan kísértetfalvak, mint a Mezőség vagy a Székelyföld elnéptelenedett, megüresedett öreg falvai. /Sike Lajos: Kísértetfalvak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
